Day 2

Tegnap kezdtem a diétát és elég nehéz volt már este felé, de sikerült egész nap csak IR diétás ételeket ennem. Továbbá olyan bátor lépésre szántam el magam, hogy ma reggel nem vettem  be Letroxot. Holnap reggeltől pedig háromnegyedeket fogok egy ideig, majd feleket és így megpróbálom lassan leépíteni a szedését. Nagyon reménykedem, hogy ez minden komolyabb következmény nélkül sikerül majd. Az endokrinológusom szerint nyugodtan próbálkozhatok.

Tehát ma ismét fel kell készülnöm, hogy nehéz lesz. Most egy ideig rossz lesz, de azért csinálom, hogy később jobb legyen. Ma szabad időmben szeretnék recepteket kutatni, hogy ha főzésre kerül a sor, nehogy tanácstalanságomban valami egészségtelent készítsek.

Mai menüm:
Reggeli: másfél rozskenyér margarinnal megkenve.
Tízórai: gyümölcs és kenyér
Ebéd: tegnapi vacsora plusz sütőtök
Uzsonna: alma, kenyér
Vacsi: vajas kenyér, paradicsomleves
Utóvacsora: kenyér, hús az ebédből, padlizsánkrém

Lényeg, hogy nem ettem semmi rosszat, aminek nagyon örülök. A férjem is egész jól fogadta a diétám hírét. Ma voltam a közeli drogériában, és nagyon megörültem, hogy minden gluténmentes hozzávalót be tudok ott szerezni a kenyerem elkészítéséhez, és az árak sem vészesek. Összehasonlítva a nagy áruházlánccal, kb azonos, és ráadásul itt kupon ellenében tudok 10%-os kedvezményt igénybe venni a teljes vásárlás összegéből bizonyos időközönként. Jó lenne, ha hasonló ütemben fogynának, és mindig tudnék ezen a helyen nagy bevásárlást tartani. Egyelőre zabpelyhet és hajdinalisztet vettem, ezekből próbálok majd kenyeret sütni. A lengyel barátnőm küldött egy egyszerűnek tűnő kenyérreceptet, amit holnap szeretnék megpróbálni. Igaz abba hajdinakása kell zabbal, én inkább zabkásához teszek majd hajdinalisztet és meglátom mi sül ki belőle. Hát ennyit a mai napról, egész könnyen ment, bár amikor a férjemnek a banánkenyeret készítettem, kicsit fájt, hogy én ebből most nem ehetek. Sebaj, én is eszek majd finomságokat kicsit később, és ma pedig beérem a hálával, hogy volt akaraterőm egészségesen élnem az elmúlt 24 órában.

Lelki háttér

Szeretném megosztani, hogy az én uram Jézus Krisztus. Semmilyen életmódváltás nem pótolhatja a vele való személyes kapcsolatot. Ha nem sikerül a diéta, vagy ha sikerül, akkor is ő lesz az, aki engem éltet testileg és lelkileg is. Ő tartja kezében az életemet annak minden történésével együtt, tudja jól, hogy milyen állapotban vagyok, milyenek a körülményeim, és nem feledkezik meg rólam. Hiszem, hogy elsősorban ő tud engem testi és lelki nehézségeimből megszabadítani, hogy ha ez neki tetsző. Ha nem teszi, akkor is jó marad és szeret engem. Hiszem, hogy minden - a rossznak tűnő dolgok is - a javamra vannak, mivel Benne bízok.

Emellett azt is gondolom, hogy ebben a kézzelfogható világban a testemet úgy kell gondoznom, hogy az az ő dicsőségére legyen. Ehhez döntéseket kell hoznom és konkrét lépéseket tenni. Rengeteg információ áll a rendelkezésemre és számtalan dolog, amit annak érdekében tehetek, hogy egészségesebb legyek. Itt nekem van felelősségem. Isten nem fog helyettem tornázni, vagy diétázni, ezeket nekem kell megtennem, ha jónak látom. De az áldás Tőle jön.

Egy kedves lengyel barátnőm nagy példakép előttem ilyen tekintetben. Az utóbbi évben pajzsmirigy rákkal küzdött, és úgy tűnik jelenleg, hogy sikerült megszabadulnia tőle. A műtéten és a rádióaktív jódkezelésen túl vegán étrendre tért át, és persze mindemellett Isten gyógyításáért imádkozott. Azt gondolom, hogy Isten meghallgatta az imádságát, de mindemellett a saját erőfeszítései is számítottak.

A diétázással egyébként nem csak a testemet, hanem a lelkemet is szeretném felszabadítani. Vagy jobban mondva, szeretném, ha Isten szabadítana meg a diétán keresztül. Nem szeretnék az ételtől függeni. Nem szeretném, hogy a pocakom uralkodjon rajtam. Szeretnék valahogy megtanulni uralkodni a gyomromon, hogy ne az evés legyen a vigasztalóm. Jó lenne, ha az evés olyan élmény lehetne számomra, ami hálaadás forrása. Nem szeretnék az ételről sem túl sokat, sem túl keveset gondolni, hanem pont a helyén kezelni azt.
 
Eleinte, amíg beletanulok ebbe az új életformába, valószínűleg központi szerepe lesz az életemben, de szeretném, ha ez hamar a helyére kerülne, és a jó hatásait kihasználva csak még több energiám jutna mások segítésére, Isten szolgálatára. Mert igaz az, hogy amíg nem érzem jól magam a bőrömben, addig sokkal inkább fogok magam körül forogni.

Day 1: Előkészületek

Úgy érzem egy diétára nálam nagyon elő kell készülni.  Pontosan körül kell járnom, hogy mit, miért, hogyan...stb, különben sokkal nagyobb eséllyel vallok kudarcot. Az ir diétában már egész jártas vagyok, szóval arra nagyon nincs mit előkészülnöm, azt nagyjából ma el is kezdegetem, kivéve, hogy nem számolok még semmit, illetve még nem lesz minden tökéletesen teljes kiőrlésű, de ezt egyelőre nem is várom el magamtól. Most az elkövetkező napokban arra szeretnék koncentrálni, hogy ne zabáljam túl magam, illetve, hogy kizárjam az édességeket, cukrokat. Ezek a napok lesznek előreláthatólag a legkeményebbek, de ezzel így is tervezek.

Fontos tudatosan előre gondolkoznom a következőkről:

1. Jönni fog a falási kényszer, a szénhidrát éhség. Erre készülni kell, fel kell fegyverkeznem: víz ivás, friss levegő, sport, alvás, vagy valami szórakoztató program, ami elvonja a figyelmemet. Az agyamat pedig trenírozni kell előre, hogy a következő kérdésre helyesen tudjak válaszolni: Mi éri meg nekem jobban: egy jó habzsolás, vagy az hogy energikusnak, könnyednek és egészségesnek érezzem magam?

2. Nem szabad éheznem. Nem is célja a diétámnak a fogyás. Rendszeresen ennem kell és biztosítani a megfelelő szénhidrát mennyiséget. Azon túl pedig zöldséggel, gyümölccsel jóllakni.

3. Nagy valószínűséggel el fogok bukni. Ezen a ponton nem szabad elcsüggednem, hanem fel kell állni és továbbfolytatni abban a tudatban, hogy egy elgyengülés nem teszi semmissé az előtte tett erőfeszítéseimet. Inkább arra kell ilyenkor koncentrálnom, hogy minden jó döntés számít, és remélhetőleg így tudom majd saját magamat bátorítani. :)

4. Lesz olyan, hogy vendégségbe megyünk, mások jönnek hozzánk, vagy táborban leszünk. Ezekben a szituációkban előre kell gondoskodnom arról, hogy legyen nálam saját keksz/kenyér, illetve egy tábor esetén akár saját magam csomagoljak fagyasztva ételeket. (meglátjuk megél-e olyan hosszú időt a diétám)

Tehát először belerázódok a cukormentességbe, aztán jövő héten kezdem a gluténmentességet, bár már most is igyekezni fogok, amennyire lehet. A gluténmentes kenyérhez a hozzávalók csak jövő héten érkeznek meg egy nagy áruházból, ahonnan dél és 2 között csak 290 forint a házhozszállítás. Elég spórolósak vagyunk, ezért nekem ez is számít. Külön öröm volt, hogy 2000 forint kedvezményt kaptam az első vásárlásomra. Remélem ez majd kicsit vigasztalja a férjemet, mikor szembesül majd vele, hogy mennyit költöttem, illetve, hogy mire készülök. Őt még nem teljesen avattam be szándékaimba. Nagyon remélem, hogy mellém áll majd ezen a téren, hiszen az egészségemért szeretnék küzdeni. Nem várom el tőle, hogy ő is azt egye, amit én, bár biztos nem lesz egyszerű, hogy gyakran kell majd kétfélét főznöm.

Nagy munka lesz majd recepteket gyűjtenem. Szerencsére ebben sok segítségem lesz az Interneten, illetve van olyan barátnőm is, aki hasonló diétára készül pont most. Remélem tudjuk majd egymást motiválni. Legszívesebben egyébként erre a kezdeti időszakra összeköltöznék olyanokkal, akik pont ugyanazt szeretnék elérni, mint én és akkor egymást tudnánk segíteni, buzdítani.

Tehát akkor komolyra fordítva a szót leírom, hogy ma miket ettem:

Reggeli: két szelet fehér kenyér, margarin, ajvár, téli szalámi, paradicsom
Tízórai: korpovit keksz almával
Ebéd: majonézes kukoricasaláta, teljes kiőrlésű rozskenyérrel, karalábédarabkák.
Uzsonna: karalábé darabkák
Vacsora: aszalt szilvás csirkemell, petrezselymes krumpli, barna rizs, főtt brokkoli, zöld saláta paradicsommal és majonézzel, és egy kis tökmag

Ennyit most a praktikus előkészítő lépéseimről. A következőkben inkább lelki síkra terelem a témát.

Hormon gondjaim és eddigi próbálkozásaim

Rengetegszer csalódtam már magamban, valahányszor valamilyen életmód váltásba vágtam a fejszémet. Próbálkoztam már rendszeresen tornázni, glutén-, illetve cukormentesen étkezni, rendszeresen olvasni, főzni, sőt takarítani is. Sajnos hosszabb távon semmi sem sikerült még nekem. De valahogy mégsem adtam fel, időről időre elkap a hév, és beleélem magam, hogy mégiscsak sikerülhet nekem is az életmód váltás. Például ma is.

Első komolyabb próbálkozásaim akkor kezdődtek, amikor férjemmel (2015 telén) eldöntöttük, hogy gyereket szeretnénk, és ez pár hónap után nem valósult meg. Sejtettem én kezdetektől, hogy velem valami nem kerek, mert a ciklusaim nagyon rendszertelenek voltak mindig is. Gyorsan elkezdtem utánaolvasni a különböző hormonális zavaroknak az Interneten, mivel biztos voltam benne, hogy valamelyik rám illik.

Tüneteimet, illetve addigi nőgyógyászati plusz labor leleteimet sorra véve, 3 betegséget is diagnosztizáltam magamon a világháló segítségével: PCOS/inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműködés, illetve agyalapi mirigy mikroadenóma. Még mit sem tudva a diagnózisaim helyességéről, nyáron nekiálltam gluténmentesen étkezni, mivel olvastam róla, hogy a pajzsmirigyre és közvetve a termékenységre az jó hatással lehet, illetve mert egy ideje már nagyon puffadtam. Sütöttem magamnak egy két borzalmas gluténmentes kenyeret, és pár tűrhető gluténmentes süteményt a túlélés kedvéért, de sajnos a szénhidrátéhség rohamok ledöntöttek, és mivel nem javultak túlzottan a tüneteim, nem is voltam motivált, hogy folytassam a diétát.

A tüneteim, avagy amiktől szeretnék végérvényesen megszabadulni:
fáradékonyság, kimerültség érzés
alacsony vérnyomás ("alig élek érzés")
száraz bőr
fázékonyság
lelassult anyagcsere, puffadás
rendszertelen ciklusok
... (a lista még folytatódik, de ezek a leglényegesebbek)

Tavaly ősszel elmentem Kecskemétre egy jóhírű endokrinológushoz már kezemben olyan laboreredményekkel, amikről tudtam, hogy kérni fogja: terheléses cukor és inzulin (én 5 pontosat csináltattam, elég lett volna 3 is), TSH, T3, T4 és prolaktin. Részletesen kikérdezett a tüneteimről, beutalt pm uh-ra, illetve agyi ct-re az extra magas prolaktin szint miatt, de nagyjából teljes bizonyossággal megállapította azt a 3 betegséget, amit magam is találtam a neten. Fel is írt mindegyikre gyógyszert, illetve előírta a 120g CH diétát és rendszeres testmozgást.

Sajnos a 3 gyógyszer eléggé taccsra vágott, úgyhogy csúsztatva kezdtem szedni őket. Először a Bromocriptine-t, mivel az tűnt a legsürgetőbbnek meddőség szempontjából. Azt nem is hagytam abba, töretlenül szedtem egészen a terhességem első trimeszteréig. A Meforal-tól (ami az inzulinrezisztenciára van) nagyon rosszul voltam, úgyhogy azt egy az egyben elhagytam, meggyőzve magamat, hogy majd szigorú leszek a diétázásban. :) A pm-re Letroxot kaptam, amitől szintén nem voltam túl jól, de később rájöttem, hogy ez valószínűleg akkor amiatt volt, hogy több különböző hormonkészítményt kezdtem egyszerre szedni.
Ezt egy időre abba is hagytam, csak késő ősszel vettem rá magam, hogy akkor újra elkezdem, hátha ez lesz itt a dolgok nyitja. A Letrox szedésével mindig is hadilábon álltam, mivel nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy szükségem van rá. A doki igazából tojik a laboreredményekre, neki a tüneteim az irányadók. Ez egyrészt nagyon szimpatikus, másrészt elbizonytalanít, hiszen egy-egy tünet rengeteg betegségnek lehet velejárója. Mitől olyan biztos ő benne, hogy pm alulműködésem van? Persze az is igaz, hogy a gyógyszert szedve nem jelentkeztek a túlműködés jelei sem... Fene se tudja, mi az igazság.

Lényeg a lényeg, hogy nagyjából 3 hónappal azután, hogy elkezdtem a Bromo-t és a diétát ímmel-ámmal, megfogant a mi kisbabánk. Az agyi ct ki is mutatta a bogyót az agyalapi mirigyben, tudtam, hogy ez itt a legnagyobb akadály. Igazából az inzulinrezisztenciát is aláírom, bár szerencsére az enyhe az orvosom szerint is, diétáznom azért mégis kellene keményen. A terhességi rosszullétekkel azonban nem volt összeegyeztethető semmilyen diéta. Egészséges ételekre nem sokat gondoltam abban a 3 legrosszabb hétben, és utána is minden borult már. Az indokolatlanul felírt progeszteront okolom a sok rosszullétért. A doki szerint az én kórelőzményemmel anélkül is érdemes beszedni, hogy külön nézetne progeszteron szintet.

Szerencsére semmi problémám nem volt terhesség alatt és egészséges kisbabám született. A terhesség alatt egyedül a Letroxot szedtem végig, eleinte 50 ug-ot, később 75-öt. 

Most 3 és fél hónapos a babánk és kizárólagosan szoptatom. Ez annyiban érdekes, hogy most a prolaktinommal nem érdemes még foglalkozni, másrészt nagyon éhes vagyok, ami nehezíti a diétázást. Merthogy csak vissza kellene állnom a ch számolós diétára. (Doki szerint szoptatás alatt mehet a 160 gramm is.) Ha magam miatt nem is, de ha szeretnék majd még gyerekeket, és egészséges anyjuk lenni.

Időközben belém hasított a gondolat, hogy akkor nekem most lehet, hogy életem végéig gyógyszereket kell szednem. Legalábbis a pajzsmirigy egyesek szerint (pl. az orvosom) nem gyógyul meg. De mi van, ha nekem nem is beteg a pm-em??? Honnan fogom én ezt megtudni? Azonkívül az interneten igenis keringenek cikkek azzal kapcsolatban, hogy van, aki meggyógyította a pm-ét diétával. Legtöbbet a gluténmentes diétát említik mint ami a pm-re jótékony hatással van, ezért ezt szeretném leginkább kipróbálni.

Ennyit nagyjából az eddigi hormonális történetemről, és a következőkben inkább szeretnék arra koncentrálni, hogy hogyan tovább.