Szeretném megosztani, hogy az én uram Jézus Krisztus. Semmilyen életmódváltás nem pótolhatja a vele való személyes kapcsolatot. Ha nem sikerül a diéta, vagy ha sikerül, akkor is ő lesz az, aki engem éltet testileg és lelkileg is. Ő tartja kezében az életemet annak minden történésével együtt, tudja jól, hogy milyen állapotban vagyok, milyenek a körülményeim, és nem feledkezik meg rólam. Hiszem, hogy elsősorban ő tud engem testi és lelki nehézségeimből megszabadítani, hogy ha ez neki tetsző. Ha nem teszi, akkor is jó marad és szeret engem. Hiszem, hogy minden - a rossznak tűnő dolgok is - a javamra vannak, mivel Benne bízok.
Emellett azt is gondolom, hogy ebben a kézzelfogható világban a testemet úgy kell gondoznom, hogy az az ő dicsőségére legyen. Ehhez döntéseket kell hoznom és konkrét lépéseket tenni. Rengeteg információ áll a rendelkezésemre és számtalan dolog, amit annak érdekében tehetek, hogy egészségesebb legyek. Itt nekem van felelősségem. Isten nem fog helyettem tornázni, vagy diétázni, ezeket nekem kell megtennem, ha jónak látom. De az áldás Tőle jön.
Egy kedves lengyel barátnőm nagy példakép előttem ilyen tekintetben. Az utóbbi évben pajzsmirigy rákkal küzdött, és úgy tűnik jelenleg, hogy sikerült megszabadulnia tőle. A műtéten és a rádióaktív jódkezelésen túl vegán étrendre tért át, és persze mindemellett Isten gyógyításáért imádkozott. Azt gondolom, hogy Isten meghallgatta az imádságát, de mindemellett a saját erőfeszítései is számítottak.
A diétázással egyébként nem csak a testemet, hanem a lelkemet is szeretném felszabadítani. Vagy jobban mondva, szeretném, ha Isten szabadítana meg a diétán keresztül. Nem szeretnék az ételtől függeni. Nem szeretném, hogy a pocakom uralkodjon rajtam. Szeretnék valahogy megtanulni uralkodni a gyomromon, hogy ne az evés legyen a vigasztalóm. Jó lenne, ha az evés olyan élmény lehetne számomra, ami hálaadás forrása. Nem szeretnék az ételről sem túl sokat, sem túl keveset gondolni, hanem pont a helyén kezelni azt.
Eleinte, amíg beletanulok ebbe az új életformába, valószínűleg központi szerepe lesz az életemben, de szeretném, ha ez hamar a helyére kerülne, és a jó hatásait kihasználva csak még több energiám jutna mások segítésére, Isten szolgálatára. Mert igaz az, hogy amíg nem érzem jól magam a bőrömben, addig sokkal inkább fogok magam körül forogni.
