Hormon gondjaim és eddigi próbálkozásaim

Rengetegszer csalódtam már magamban, valahányszor valamilyen életmód váltásba vágtam a fejszémet. Próbálkoztam már rendszeresen tornázni, glutén-, illetve cukormentesen étkezni, rendszeresen olvasni, főzni, sőt takarítani is. Sajnos hosszabb távon semmi sem sikerült még nekem. De valahogy mégsem adtam fel, időről időre elkap a hév, és beleélem magam, hogy mégiscsak sikerülhet nekem is az életmód váltás. Például ma is.

Első komolyabb próbálkozásaim akkor kezdődtek, amikor férjemmel (2015 telén) eldöntöttük, hogy gyereket szeretnénk, és ez pár hónap után nem valósult meg. Sejtettem én kezdetektől, hogy velem valami nem kerek, mert a ciklusaim nagyon rendszertelenek voltak mindig is. Gyorsan elkezdtem utánaolvasni a különböző hormonális zavaroknak az Interneten, mivel biztos voltam benne, hogy valamelyik rám illik.

Tüneteimet, illetve addigi nőgyógyászati plusz labor leleteimet sorra véve, 3 betegséget is diagnosztizáltam magamon a világháló segítségével: PCOS/inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműködés, illetve agyalapi mirigy mikroadenóma. Még mit sem tudva a diagnózisaim helyességéről, nyáron nekiálltam gluténmentesen étkezni, mivel olvastam róla, hogy a pajzsmirigyre és közvetve a termékenységre az jó hatással lehet, illetve mert egy ideje már nagyon puffadtam. Sütöttem magamnak egy két borzalmas gluténmentes kenyeret, és pár tűrhető gluténmentes süteményt a túlélés kedvéért, de sajnos a szénhidrátéhség rohamok ledöntöttek, és mivel nem javultak túlzottan a tüneteim, nem is voltam motivált, hogy folytassam a diétát.

A tüneteim, avagy amiktől szeretnék végérvényesen megszabadulni:
fáradékonyság, kimerültség érzés
alacsony vérnyomás ("alig élek érzés")
száraz bőr
fázékonyság
lelassult anyagcsere, puffadás
rendszertelen ciklusok
... (a lista még folytatódik, de ezek a leglényegesebbek)

Tavaly ősszel elmentem Kecskemétre egy jóhírű endokrinológushoz már kezemben olyan laboreredményekkel, amikről tudtam, hogy kérni fogja: terheléses cukor és inzulin (én 5 pontosat csináltattam, elég lett volna 3 is), TSH, T3, T4 és prolaktin. Részletesen kikérdezett a tüneteimről, beutalt pm uh-ra, illetve agyi ct-re az extra magas prolaktin szint miatt, de nagyjából teljes bizonyossággal megállapította azt a 3 betegséget, amit magam is találtam a neten. Fel is írt mindegyikre gyógyszert, illetve előírta a 120g CH diétát és rendszeres testmozgást.

Sajnos a 3 gyógyszer eléggé taccsra vágott, úgyhogy csúsztatva kezdtem szedni őket. Először a Bromocriptine-t, mivel az tűnt a legsürgetőbbnek meddőség szempontjából. Azt nem is hagytam abba, töretlenül szedtem egészen a terhességem első trimeszteréig. A Meforal-tól (ami az inzulinrezisztenciára van) nagyon rosszul voltam, úgyhogy azt egy az egyben elhagytam, meggyőzve magamat, hogy majd szigorú leszek a diétázásban. :) A pm-re Letroxot kaptam, amitől szintén nem voltam túl jól, de később rájöttem, hogy ez valószínűleg akkor amiatt volt, hogy több különböző hormonkészítményt kezdtem egyszerre szedni.
Ezt egy időre abba is hagytam, csak késő ősszel vettem rá magam, hogy akkor újra elkezdem, hátha ez lesz itt a dolgok nyitja. A Letrox szedésével mindig is hadilábon álltam, mivel nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy szükségem van rá. A doki igazából tojik a laboreredményekre, neki a tüneteim az irányadók. Ez egyrészt nagyon szimpatikus, másrészt elbizonytalanít, hiszen egy-egy tünet rengeteg betegségnek lehet velejárója. Mitől olyan biztos ő benne, hogy pm alulműködésem van? Persze az is igaz, hogy a gyógyszert szedve nem jelentkeztek a túlműködés jelei sem... Fene se tudja, mi az igazság.

Lényeg a lényeg, hogy nagyjából 3 hónappal azután, hogy elkezdtem a Bromo-t és a diétát ímmel-ámmal, megfogant a mi kisbabánk. Az agyi ct ki is mutatta a bogyót az agyalapi mirigyben, tudtam, hogy ez itt a legnagyobb akadály. Igazából az inzulinrezisztenciát is aláírom, bár szerencsére az enyhe az orvosom szerint is, diétáznom azért mégis kellene keményen. A terhességi rosszullétekkel azonban nem volt összeegyeztethető semmilyen diéta. Egészséges ételekre nem sokat gondoltam abban a 3 legrosszabb hétben, és utána is minden borult már. Az indokolatlanul felírt progeszteront okolom a sok rosszullétért. A doki szerint az én kórelőzményemmel anélkül is érdemes beszedni, hogy külön nézetne progeszteron szintet.

Szerencsére semmi problémám nem volt terhesség alatt és egészséges kisbabám született. A terhesség alatt egyedül a Letroxot szedtem végig, eleinte 50 ug-ot, később 75-öt. 

Most 3 és fél hónapos a babánk és kizárólagosan szoptatom. Ez annyiban érdekes, hogy most a prolaktinommal nem érdemes még foglalkozni, másrészt nagyon éhes vagyok, ami nehezíti a diétázást. Merthogy csak vissza kellene állnom a ch számolós diétára. (Doki szerint szoptatás alatt mehet a 160 gramm is.) Ha magam miatt nem is, de ha szeretnék majd még gyerekeket, és egészséges anyjuk lenni.

Időközben belém hasított a gondolat, hogy akkor nekem most lehet, hogy életem végéig gyógyszereket kell szednem. Legalábbis a pajzsmirigy egyesek szerint (pl. az orvosom) nem gyógyul meg. De mi van, ha nekem nem is beteg a pm-em??? Honnan fogom én ezt megtudni? Azonkívül az interneten igenis keringenek cikkek azzal kapcsolatban, hogy van, aki meggyógyította a pm-ét diétával. Legtöbbet a gluténmentes diétát említik mint ami a pm-re jótékony hatással van, ezért ezt szeretném leginkább kipróbálni.

Ennyit nagyjából az eddigi hormonális történetemről, és a következőkben inkább szeretnék arra koncentrálni, hogy hogyan tovább.