Eltelt egy hét. Nagyon örülök, hogy eddig nagyjából sikerült betartanom, amiket kitűztem. Három dolog segített ebben azt hiszem. Elsősorban nem egy dolog, hanem valaki, mégpedig Isten. Másodszor a reális célkitűzések, végül pedig, hogy írtam erre a blogra és tudtam, hogy legalább egy két ember figyelemmel kíséri a bejegyzéseimet. Még nagyon sokat kell fejlődnöm, és a napok előrehaladtával nekem egyelőre nem könnyebb a diéta, hanem egyre nagyobb a kísértés. Állandóan elém jön a kérdés: "Akkor én már ezt vagy azt sosem fogom enni???" És magamban ez nevetségesen hihetetlennek tűnik, mert hát miért is mondanék le ÖRÖKRE az édességzabálásról? Hiszen annyira szeretem. Ugyanakkor ha nem úgy állok hozzá, hogy örökre nemet mondjak, akkor már megkezdődik az alkudozás. Nehéz dolog ez. Tanulság: tényleg finomakat kell ennem ahhoz, hogy ne tűnjön ez akkora lemondásnak.
Reggeli: vajas szalámis kenyér paradicsommal
Tízórai: 2 zabkeksz és alma, valamint egy téliszalámis paradicsomos szendvics
(Tegyük hozzá, hogy 3-4 órát sétáltam kint a fagyban az állatkertben. Kellett az energia!)
Ebéd: egy tál jókai bableves
Itt történt a nagy bukás: liszttel lett berántva a leves, bár elég kevéskével, de azért mégis... Sajnos teljesen váratlanul vendégségben kötöttünk ki, pedig nekem itthon be volt készítve a tegnapi maradék. Annyi pozitívum van a dologban, hogy több szénhidrátot ebédre nem is ettem. Pedig 2 féle tortából is válogathattam volna. (helyette inkább babáztam)
Uzsonna: 2 zabkeksz
Vacsora: brokkoli, párolt lilakáposzta, tegnapi ebéd maradék: tökös krumplis csirke spenóttal
Utóvacsora: 2 zabkeksz 1 almával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése